Ez is csak munka volt – Életútinterjú Tóth-Páll Miklóssal

Az életem folyamán többször is megpróbáltak „átnevelni”. Az Aranykorszakban, szocialista erkölcsű, sokoldalúan fejlett egyének voltunk, legalábbis ez volt a cél. Most megint utolért az átnevelés: a gyökértelenítés, elnemzetlenítés, valami utópisztikus jövőkép jegyében. Azt hiszem, hogy ezt már lekéstem. Vagy ők késtek le megint? Nem hiszek a szeretet nélküli társadalmakban. Én maradtam Banga Bélánál („Krisztust a világnak, a világot Krisztusnak.”) és Jávor Pálnál.
Ami szívemhez közel áll, Jávor Pál végrendelete. Ezt hagynám az olvasókra, szívleljék meg.
„Nagyon kérem, halálom után a szószékről hirdessék művésztársaimnak, volt kedves közönségemnek s minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni. Ez az egyedüli igaz érték itt, ami odaát az Örökkévalóságban Isten színe előtt is megmarad. Mert van Örökkévalóság, van örök élet, van lélek.”
(fülszöveg)