Szabó Lőrinc. Vázlat egy monográfiához

„Lászlóffy Aladár könyve – olvassuk róla az előszóban – az első teljes rálátás, amely szuggesztív erővel méri fel a Szabó Lőrinc-i életmű kettősségét: a háború vérzivataráig vezető történelmi és léttények okozta kétségbeesés ok-okozati összefüggésekbe kapaszkodó költői számbavételét és a háború után még kétségbeejtő valóságban vergődő költő felszabadult gyönyörködését a kétségbeesés kidalolása okán.” Bár ez az esszé szerzőjének fiatalkori műve (1968-ban jelent meg először és utoljára), benne az ifjú költő a tárgyául választott életmű avatott ismerőjének bizonyul. Értékítéleteiben ott van ugyanakkor az 1960/70-es évek fordulójának az az ifjonti láza, amely akkori választását indokolttá, a mai olvasó számára is hitelessé teszi.