Szivárványrend

A változatos szépségű erdélyi táj eredeti szellemi és művészi értékek születését tette lehetővé. Az itt élők képzeletét tündérek, boszorkányok, várurak népesítették be, ezek emlékét pedig hegycsúcsok, sziklahalmok, települések neve őrzi.
A legtöbb monda Firtos urához és Rapsonnéhoz kapcsolódik. Mondják, hogy az olyan furcsa falunevek, mint Énlaka és Etéd, Firtostól származnak. A történet szerint öregkorára felosztotta birtokát és a leválasztott részeket meg is nevezte... „Itt én lakom" - szólt, és lett Énlaka; „ez a tiéd" - és lett Etéd.
Máskülönben azt is mondják, hogy sokat pipázott. „Pipájának füstje" borongós időben a faluból is látszik.
Hát Rapsonné? Sok székely legényt elkápráztatott szépsége, ha sikerült őt éjféltájt fürdőzés közben megpillantaniuk.
Ezt a színes és érdekes mondavilágot jeleníti meg képeiben Páll Lajos. Ez ihleti a korondiak bokályra, tányérra festett mintáit is. Bízvást állíthatjuk, hogy Korond az az erdélyi falu, amelynek minden lakója az alkotóművészet valamely ágával foglalkozik.
Élt ebben a faluban egy festőművész, aki egész életművét falujának szentelte. Hetvenötödik születésnapját nem érhette meg. Kolozsvári barátai - összegyűjtve a városban fellelhető képei egy részét (többnyire magángyűjtemények darabjait) - kiállítással emlékeztek rá, 2013 áprilisában egy hónapig az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékháza az ő színeivel telt meg, „korondi hangulattal" hirdetve a művészet halhatatlanságát. Az ott, akkor kiállított festmények fotóit bocsájtjuk most az olvasók rendelkezésére a képzőművész költő gazdag terméséből verseket is válogatva - kolozsvári tanúságtételként a művész sajátos, kettős kifejezésmódja és a művészet értelme: örökös jelenideje mellett.