Könyvek / Általános /
Álomnapló.
Szerző | Polcz Alaine | |
Kiadó | Jelenkor Kiadó | |
Kiadás éve | 2012 | |
ISBN | 9789636765187 | |
Formátum | 168 oldal, 13,5 x 20,5 cm, fekete-fehér, ragasztott kötés | |
pillanatnyilag nem kapható |
Polcz Alaine szerette az álmokat. Hitt bennük. Sőt, értette is az álmok nyelvét. „Minden meg nem fejtett álom egy felbontatlan levél” – idézte a Talmudot egyik könyvében. Szívesen hivatkozott Freud ismert mondására, hogy az álom via regia, királyi út a tudattalanhoz. Terápiájában is számtalanszor épített rá, és felhasználta a gyógyíthatatlan beteg gyermekeknél, a felnőtteknél is. „Mit üzen az élet? Mit üzen a tudattalanom?” – tette fel gyakran a kérdést önmagának is. Őt olvasva, az ő álmain keresztül mi is közelebb kerülünk az álmok világához, a saját álmainkhoz, és így önmagunk megértéséhez.
Polcz Alaine 1922-ben született Kolozsváron, és ott is ment férjhez 1944-ben. Nem sokkal a házasságkötés után, Kolozsvár bombázása miatt menekültek át Magyarországra, többek között Csákvárra, ahol még nagyobb borzalmak vártak rájuk. Erről a megrázó időszakról szól Asszony a fronton című könyve.
Gyermek- és ifjúkorának színhelye, Erdély mindig is fontos maradt számára, ez az erős kötődés ki is derül könyveiből, akár irodalmi, akár szakmai könyvét olvassuk. Szüleit, testvéreit és barátait idős korában is rendszeresen látogatta, támogatta, főként Kolozsvárott és Kidében.
Orvos szeretett volna lenni, de az orvosi egyetemről a háborúban szerzett súlyos betegségei miatt lebeszélték, így pszichológiát tanult, 1949-ben fejezte be tanulmányait, és 1959-ben doktorált. 1949-ben újra férjhez ment, Mészöly Miklós íróhoz.
Az ötvenes évek elején kezdett pszichológusként dolgozni, először felnőtt elmebetegekkel, majd gyermek ideggondozóban, aztán végleg a gyermekek mellett maradt. A hatvanas évek elején a József utcai Gyermek Ideggondozóban kapott állást, ahol külföldi minta alapján, kitartó, kreatív és bátor kezdeményezéseiből a szerény körülmények ellenére is kifejlesztette saját játékdiagnosztikai és terápiás módszerét.
1970-ben a SOTE II. sz. Tűzoltó utcai Gyermekklinikáján döbbenten vette észre, hogy az életük súlyos drámájával küszködő, gyógyíthatatlan, daganatos beteg gyermekekkel és családjukkal nincs aki foglalkozzon. Nagy empátiával és energiával vetette bele magát az új feladatba, keresett és talált is teherbíró, elkötelezett munkatársakat, támogató főnököket, miközben folyamatosan olvasta, kutatta a témával kapcsolatos hazai, de inkább külföldi szakirodalmat. A játék- és művészetterápiát a klinikán is folytatta, miközben a haldoklással, a halállal, gyásszal kapcsolatos tapasztalatai, ismeretei alapján tanatológussá is vált.
1985-ben nyugdíjba ment, és ettől kezdve évente jelentek meg új könyvei, néha egy évben kettő is. Könyveinek nemcsak a témája, de közvetlen, derűs, őszinte, meleg hangvétele és hiteles, bölcs, eleven, életszagú történetmesélése is rabul ejti olvasóit. Asszony a fronton című könyvét máig tizenkét nyelvre lefordították. A könyvírás mellett kezdeményezője, és több évig elnöke is volt a Magyar Hospice Alapítványnak, amely ma már országos hálózatú, kiterjedt szervezetté vált, és sok-sok munkatársa, követője, tanítványa van.
2007 február elején egy éjszaka combnyaktörést szenvedett, megműtötték, de az ágyból már nem tudott felkelni, tolószékbe kényszerült. A diktálást azonban ekkor sem hagyta abba, a haláláig tartó beszámolót tudatosan vállalta. Erről a megrázó hét hónapról szól Nem trappolok tovább című könyve.
Polcz Alaine 2007. szeptember 20-án reggel halt meg budapesti, Városmajor utcai otthonában.
Tartalomjegyzék
Előszó
1961.
1962.
1963.
1974.
1984.
1985.
1993.
1994.
1995.