Lözsurnál dö Lüniver

„Egy ismeretlen,
Egy névtelen kéz némuló lapokra
Följegyzi közben, tán emlékezetből –
Mi történt, vagy mi sem történt”
Noha Kovács András Ferenc neve magáért beszél, legújabb, a közélet és aktualitások felé nyitó verseskötetével egyébként pontosan az anonim krónikás azon gesztusát ismétli, melyről egyik verse emlékezik meg. Ha komolyan vesszük mindazt, amit a Kegyipari Kombinát képével is fémjelezhető makáber kortárs nyilvánosságról rímel, az képes lesz olvasóként valóságosan csüggeszteni vagy velőnkig felháborítani.

A Lözsurnál így a vérbő, életalakító költészet hagyományához kötődik. Az univerzum naplóját azonban „A füst nem is füst...” lírai evidenciájával nyitja. A mindent „csalóra váltó” költő az új versek egy másik csoportjában természetesen visszavesz ebből a „valóságos” elkötelezettségből.

Versformák, képek, szavak a szerzőtől megszokott, de azért újra és újra szemkápráztató mutatványa elhitet(het)i, hogy az egyetlen igazi lét maga az irodalom. Mindezt úgy, hogy KAF most sincs egyedül: legyen a 2017-ben 200 éves Arany iránti hódolat, Weöres versének játékba-címbe hozása vagy „Marilyn M.” levelének és szoknyájának idézése, a kötet beszélgetéstől hangos.