A többség elszántan kapaszkodik a meglévőbe; a haladás kerekét mindig egy kisebbség lendíti tovább. – Bertrand Russell

Könyvkereső


Ha beírta a keresőszót nyomjon Entert!

Kiadók

Szerzők

még több szerző...

Lektorok

még több lektor...

Könyvek / Nyelv és kommunikáció, Magyar nyelv és irodalom, Irodalom / 6. osztály, 7. osztály, 8. osztály, 9. osztály, 10. osztály, 11. osztály, 12. osztály, Pedagógusok, Szülők /

De Anyu!

De Anyu!
Szerző Fóris-Ferenczi Rita
Kiadó Kreativ Kiadó
Kiadás éve 2017
ISBN 9786066465342
Formátum 144 oldal, 17 x 24 cm, színes, keménytáblás
 
  35 RON
  

Fóris-Ferenczi Rita, a közismert pedagógiai és neveléstudományi szakember szépirodalmi alkotása, családi kisregénye ez a kötet, melyet tizenéves olvasóknak, valamint felnőtteknek ajánlunk. Az anya nézőpontjából láthatjuk az öttagú családot, hol pillanatfelvételeket a jelenből, hol pedig múltbeli emlékeket elevenít fel levélformában rögzített történeteiben. Anya, apa és három gyermekük (két fiú és egy leány) a főszereplői ezeknek a történeteknek, a könyv szerzőjének valóságos családja. Az erdélyi falu és nagyváros világa ez, valamennyiünk hétköznapjainak és ünnepnapjainak szépségei és nyűgei, lehetőségei és korlátai bontakoznak ki. Kamaszságok, generációs találkozások és vívódások, szülők és gyerekek, testvérek együtt, egymással, olykor egymás ellen a társadalmi követelmények, iskolai és munkahelyi elvárások, feladatok, családi programok, kötelességek és hobbik, háziállatok színesen kavargó világában. Derűs, bölcs humorral, (ön)iróniával mesél az anya a családjáról, a kisebb gondok vagy súlyosabb problémák kifigurázásával téve könnyebbé, szebbé önmaga és a kis családregény többi szereplője számára is a mindennapokat.
(Tekei Erika, szerkesztő)

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

RECENZIÓ Ivan Karamazov (azaz Pemény Péter) tollából, 2017. október 8.

Könyvriadó Családom és egyéb boldogságok

Első kiadásakor nem lehettem Fóris-Ferenczi Rita De Anyu! című könyvének olvasója. Holott gyermekei családi legendáriumunk nagy E-vel emlegetett tagjaivá váltak (jóképűek, szépek, énekelnek, gitároznak), s még holottabb a kötetről is csak jókat hallottam. De hát az élet, mint e könyvben is olvashatjuk, nem parádé, bőven akadnak benne megmagyarázhatatlan, de attól még létező dolgok.

Most, hogy a Kreatív Kiadó jóvoltából Pápai Barna rajzaival másodszor is megjelent, kíváncsian vetettem rá magam. Óvatosan mondom, hogy a szerző kolléganőm is az egyetemen, szóval kíváncsian, de vigyázva, nehogy elragadjon az elfogultság.

Ha most azon töprengenék, mi különbözteti meg a De Anyu!-t a hasonló művektől (tehát, hogy valamiféle tág meghatározást adjak, azoktól, amelyek ifjúságinak is számíthatnak), arra jutnék, hogy egyrészt a nagyvonalúság, másrészt a filozofálgatásra való hajlam. Mert miközben a család bizonyos értelemben borzasztó, és az embernek már a feje is fáj, hogy hány kutya hány kiskutyát szült, és az hány kupacot tett le a vonat hány ülésére (l. Tizedik fejezet, amelyben kiderül, hogy nehéz ellenállni a csábításnak és az ígéreteknek. Kutyák, macskák, halak, teknősök, pókok, gyíkok, hörcsögök és egyéb állatfajták nélkül nem élet az élet); vagy attól, hogy hogyan mondják el Babitsot és József Attilát mindenféle egyebek között (l. Ötödik fejezet), vagy a Himnuszt még mindenfélébb egyebek között (l. Hetedik fejezet) – mindkettő fergeteges, még a csúcsokon belül is csúcs; miközben az olvasó nem hiszi el, hogy három gyermek van, mert legalább harmincháromnak tűnnek; és hogy ebben a kócerájban hogy lehet még karriert is építeni (l. Tizenegyedik fejezet), mindeközben tehát mégiscsak lehet élni, nem is akárhogy, ha az asszony szereti a férjét, és ez viszonozva van – itt hosszabban kell idéznem: „...az óriási dolog, ha úgy tudsz társként lenni valaki mellett, hogy közben szabaddá, önállóvá és egyedülvalóvá növekedhetsz. Elmondtam egyszer a gyermekeknek, hogyha én egy szál piros bugyiban és rózsaszín melltartóban lépnék ki a kapun, apa csak annyit mondana, hogy kedves, ez a két szín mintha nem találna, de te biztosan jobban tudod. Ez lehetne vicc is, de jóval több, mint látszólagos közömbösség, langymeleg béke.” (Tizenegyedik fejezet, 139.) Engem megnyugtatott ez a futam, mert korábban úgy gondoltam, „Férj” olyan hűvösen léptetik be a történetbe, itt azonban rá kellett jönnöm, hogy nem éreztem meg a viccnél többet.

És a szeretet csak az egyik fontos pillér, mert a másik viszont a figyelem. „De Anyu!” ritkán veszíti el a türelmét, és még akkor is elmagyarázza, hogy miért. Innen adódik az az érzés, hogy a narrátor filozofálgat, holott valójában megérteni próbál minden génjével, amit hagyatékként átad a gyermekeinek, miután mást úgysem adhat. És ezt a megérteni törekvést a gyermekek megérzik és honorálják. Olaszos család ez? Meg vagyok győződve. De hogy boldog, arról is.

Közben pedig többféle nyelvi kódot alkalmaz a szöveg. Ö-zős vidéken éppúgy előfordulnak a szereplők, mint román szomszédok közelében, és ez új és új világokat nyit meg, nem beszélve a gyerekek-kamaszok nyelvi özönéről. Talán csak a sűrű „bé” igekötőt és a „néki, néked” formákat éreztem modorosnak.

A fejezetek alcímes kibontása viszont ismét pazar. P. Lengyel József Bagolyvárára emlékeztettek, de Dickensnél és számtalan más nagy írónál is előfordulnak. Mindenesetre (egyet idéztem, a többit elspóroltam) nagyon szellemesek, és miközben bevilágítanak a családba, mindent még maga a fejezet, sőt a könyv sem világít meg, és ez jó. Kosztolányitól tudjuk: olykor éhesen kell hagyni az olvasót.

Megragadott aztán az őszinteség is. „Nemcsak ajándék”, figyelmeztetett nemrég az egyik barátom, és persze tudom, de mit tehet az ember maga ellen? Itt csont nélkül elmesélődik, „Zoltán” hogyan csinálta össze magát egy ízben. És ez csupán a legmélye, hiszen a nagyon hiteles vallomásosság és kölcsönös bizalom nélkül egy ilyen jellegű könyvet el sem lehet kezdeni.

Öt évvel ezelőtt nem olvastam el. Kár lett volna, ha most sem teszem meg. Lemaradtam volna egy olyan kötetről, amelyben Fóris-Ferenczi Rita szépírói erényeket csillogtat, és amelyben Vekeredy Tamás elvei nem megtapsoltatnak, hanem alkalmazzák őket, méghozzá gyermeknevelés és az élet zajlása közben, tehát részben ösztönösen.

De Rita! Ez olyan jó!

Tartalomjegyzék

Első fejezet, amelyben az éjszaka kellős közepén sógyurmából görög templom épül. A penészes ínyenc-sajt ehetőbb, mint a tárkonyos bárányfőleves. Szagukénál csak az iskolatáskában rohadó szendvicseké orrfacsaróbb. Ha csendre vágysz, a macskát engedd ki.

Második fejezet, amelyben kiderül, hogy a hátamon a házam, sőt a görög templom is, de ennél a román lecke sokkal nehezebb teher. Nagyi nagy titkok tudója. A családi ágy viszont kicsi.

Harmadik fejezet, amely lebeszél arról, hogy újrajárd az elemit. Ha viszont biztos kudarcra vágytok, tanuljátok együtt a leckét. De inkább fogjatok össze, és győzzétek meg a szomszéd nénit, hogy a kutyának szánt finomságokat ne dobigálja át a kerítésen.

Negyedik fejezet, a költözködés gyötrelmeiről és a repülő tárgyakról. Ne sírj, és ne gondolj a festőnek fizetett összegre! Frissen festett falon a gyermekek falfestménye a művészeti kompetencia bizonyítéka. Ne zavarjon Férj és szomszéd néni jó kapcsolata, még akkor se, ha gyanúsan bűzlik.

Ötödik fejezet, amelyben tetkó, fülbevaló és egyéb ilyen kamaszkodások annyira lefárasztanak, hogy inkább a pulira bízod az ügyelést. Tudnivaló, hogy őrző-védő kutyafajta. Féjszbukk helyett fürdőszobai menedék. Babits és József Attila elkísér.Lakat kéne a budiajtóra! „Áldott Magánosság, jövel.”

Kapcsolódó termékek

A Virágárus Bácsi.
-21%
19 RON
15 RON
Anyanyelvoktatás (4) – Irányok és törésvonalak
-40%
25 RON
15 RON
ÁbelKiadó:
Mesketék
Mesketék
-15%
17 RON
14,5 RON
Vadkéken táncoló elefántok
-20%
20 RON
16 RON
Zsigmond Emese (szerk.):
CSIGAnapsi
CSIGAnapsi
3,5 RON

Felhasználói fiók



Regisztráció
Jelszóemlékeztető

Bevásárlókosár

A kosár üres.

Hirdetések


Keressen minket a facebook-on is.


Az Ábel Kiadó könyvei megrendelhetők a SEAP-on, az e-licitatie.ro honlapon.

Az Ábel Kiadó rendelkezik CNCSIS-akkreditációval. Bővebb információért kattintson ide: www.cncsis.ro


Az Ábel Kiadónál megjelent könyvek egy része nem született volna meg TÁMOGATÓINK anyagi segítsége nélkül. Köszönet illeti őket:

Weblap.ro